Így szerettem meg az angolt

Röviden: játékokkal.

De hogy is jön a Heroes III nevű stratégiai játék ahhoz, hogy most angolt tanítok, és élvezek megszólalni angolul?
Ebből a személyes blogbejegyzésből kiderül!

Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna, amikor 2000-ben édesapám előkapta a trabant csomagtartójából életem első számítógépét. Az unokatestvéremnek már volt egy, és sikerült rávenni apámat, hogy vegyünk mi is egyet. 

Nem sokkal azután kaptam egy csomag játékot is hozzá. A leghosszabb nevű tetszett a legjobban:

Megkérdeztem édesapámat, hogy mit is jelent. Együtt kibogarásztuk, hogy "A mágia és a hatalom hősei"-t.

Hamar rájöttem, hogy a mindenféle szörnyeket ábrázoló videók nem töltenek el hatalmas élménnyel, ha nem ismerem a háttérsztorit. Mint minden hatéves gyerek, először a szüleimhez rohantam segítségért, de mivel édesapám a németet jobban tudta mint az angolt, a szótár lett a jó barátom. Először egy középkori verzióban: háromkilósan hevert az ölemben a piros-kék csíkos könyv, mert valamiért a "dragon cave"-nek úgy, mint "sárkány kávé" nem volt értelme: rá kellett jöjjek, mi a második szó, hacsak nem akartam elveszteni a főseregemet :).
Megjegyzem, edzésnek sem volt rossz.

Ahogy a digitális kor fejlődött, én is szintet léptem, és átváltottam a kezdetleges online szótárakra, ahol még az "elf"-et "tündérnek" fordították, és adott esetben a tizenharmadik jelentés volt a helytálló...

A heroes III - ami megjegyzem, rémisztően sok agymunkát igényel, főleg egy páréves gyerkőctől - után jött a többi, izgalmas történetű játék: GTA, Warcraft, Csillagok Háborúja...
Ezekből a sztorikból aztán a középkori hadászat, és a sci-fi minden szómorzsáját beszippantottam.

Aztán persze nagyon menő volt ott állni az angol nyelvi tagozat felvételi előkészítőjén és tudni a szavakra a választ.

És most, kábé 12 évvel később, mikor az egyik budapesti úton próbálgattam a nagyjából velem egyidős autóm gyorsulási képességeit - a mellettem autózók legnagyobb örömére :) -  akkor vágott belém a gondolat:

nálam előbb jött a nyelvhasználat élvezete, mint a kötelesség, hogy nekem ebből vizsga, érettségi, vagy ötös dolgozat kell.

Amikor megláttam, hogy sokaknál ez fordítva történik - már ha egyáltalán megtörténik, akkor kedvet éreztem ahhoz, hogy ezt a motivációt megosszam.
Szeretek átadni ebből az érzésből másoknak, és szeretek tudást építeni a másik ember fejében.

Asszem ezért is van az, hogy most már lassan 6 éve tanítok, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Ha tetszett ez a poszt, nézz körül, és olvasd el a többit is :)