Így kezdj el betegvizsgálatot gyakorolni orvostanhallgatóként!

Mintha csak tegnap lett volna, amikor először tettem oda a fonendoszkópomat egy beteg hátához… De ne menjünk ennyire előre, mert nem itt találkoztam először a betegvizsgálattal.

A legtöbb orvostanhallgatóval ellentétben én nem kaptam játék sztetoszkópot ajándékba, és viszonylag későn döntöttem el, hogy orvosira szeretnék menni. Az első betegvizsgálat gyakorlatomra egy “belgyógyászati propedeutika” órán került sor. A gyakvez egy pörgős, fiatalos nő volt, aki imádott tanítani.
Olyannyira, hogy az alapból tizenkét fős csoportunkat megfelezte, hogy mindenki tudjon beteget vizsgálni és gyakorolni.

Miután átöltöztünk a földszinten, lifttel felmentünk a kardiológiára, és izgatottan vártuk, hogyan fogunk nekilátni a tényleges orvosi szakma kitanulásának. Az élettan tételek és az anatómiai izomcsoportok magolása után hihetetlenül izgatottak voltunk, hogy betegágy mellett tanulhatunk. Mindenki köpenyben és a frissen vett, vagy örökölt fonendoszkópjával a nyakában állt a nővérpult előtt és várta a doktornőt.

— Jöjjenek csak utánam. —  Szólt az alacsony, rövid hajú és nagyon határozott kardiológus szakorvos.

És bevezetett minket egy üres orvosi szobába.

— Először egymáson fognak gyakorolni. — Folytatta. — Fiúk, kérek két jelentkezőt, aki levetkőzik.

Öt perc sürgés-forgás és kész is volt a két önkéntes “betegünk”, akiken elkezdtünk gyakorolni.

— Na, szóval a mellkas vizsgálatáról: tudnotok kell, hogy….

És elkezdődött a gyakorlati oktatásunk. A tanár csak azt mondta el, hogyan csináljam az adott vizsgálatot. Minimális elméleti bevezető. Pont úgy, mint amikor vezetni tanulsz. Épphogy csak megtanulod a kuplung és az autó mechanikáját, máris a sebességváltást gyakorlod, és 20 perc múlva arra eszmélsz, hogy megtettél három kilométert.
Húsz perc múlva már mi is tudtuk az egészséges testet diagnosztizálni. Megtanultunk nem hallani semmit a tüdőn, és érezni a szív jellegzetes tankönyvi “bú-tupp” hangját az ember mellkasának bal oldalán. 

Aztán jött a ismétlés. Többször is. Egymáson. Még mindig megvannak a fejemben azok az “aztaaa” és “ez tök király” hangok, amit a későbbi aneszteziológusok, idegsebészek, kardiológusok, a csoporttársaim adtak ki, mikor először érezték azt, hogy jól csinálnak egy betegvizsgálatot. 

Így telt el a gyakorlat három negyede.

— Ügyesek voltak! — felelte kurtán  a gyakorlatvezető — Most zárjuk a gyakorlatot egy tényleges beteggel. Utánam!

És megláttuk életünk első szívelégtelen páciensét, óraüveg körmöt, és átbeszéltünk egy sor elméletet.

Így ért véget az első betegvizsgálattal töltött gyakorlatunk. Nagyon hálás voltam annak az oktatómnak, mert nemcsak abban a félévben, de a későbbi belgyógyászat vizsgákon is a tőle kapott gyakorlati tudásanyagból éltem.

Annak a részletes, mindenre kiterjedő gyakorlati útmutatásnak köszönhettem abban a félévben az ötösömet is.

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál az orvossá válásról tartalmakat, akkor nézz fel az oldalamra, ahol hasonló cikkeket osztok meg.

dr. Juhász Dávid vagyok, orvos mentor
Két könyv szerzője